2015. október 3., szombat

Prológus


Niall,

Tisztába vagyok azzal, hogy a vitánk után nem hallgatnál meg szóban, éppen ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt a levelet. Bízom benne, hogy elolvasod, és nem hajítod tűzre mielőtt még a végére érnél. Utána azt csinálsz vele, amit akarsz. Csak kérlek, előbb olvasd végig.

Talán furcsán hangzik, de az egyetlen ok, amiért még nem vetettem véget az életemnek ebben a – számomra – idegen világban, az Te vagy.  Már az első percben menekülni szerettem volna innen.  Menekülni, hiszen egy olyan világba csöppentem, amiről történelem órán tanultam, és amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer én is a részese leszek. Egy olyan világnak, ahol az emberek újjal mutogattam rám az első napokban, mert látták rajtam, hogy más vagyok, nem közéjük tartozó. Ha tudnák az igazságot, talán ostobának gondolnának, és nem is hinnének nekem. Ellenben itt vagy Te, - aki bár az elején úgyszintén kételkedett bennem - valami miatt mégis megértett engem, és azóta próbál segíteni abban, hogy visszatérhessek oda, ahová való vagyok. Ahelyett, hogy hálás lennék neked a sok segítségért, képes voltam összeveszni veled csak azért, hogy meggátolhassalak abban, hogy olyat tegyél, amire mindig is vágytál: hogy katonaként harcolhass az ellenséggel.

A  második világháború az emberiség történetében a legnagyobb és legtöbb halálos áldozatot kívánó csatája volt. Talán te nem is sejted, hogy mi vár Rád, és több ezer másik emberre az elkövetkezendő években. Lehet, sőt biztos, hogy lesznek olyanok, akik már nem térnek ide vissza soha. Akik sose fogják megtapasztalni az élet szépségeit, csak mert életüket kellett adniuk egy olyan értelmetlen dologért, mint egy háború. Aminek nem lesznek hősei, csak áldozatai.

És mi lesz akkor, ha Te elmész? Tisztában vagyok azzal, hogy Téged ez boldoggá tenne, hiszen ha meg is kell halnod, olyan dologért adod az életedet, amiről úgy gondolod, hogy mindent megtettél, hogy jobb legyen. De mi lesz akkor velem? Tudom, önző dolog, de nem tudnék azzal a tudattal tovább élni, hogy Te már nem létezel, mert… szeretlek.